Cranio-sacralis terápia

A cranio-sacralis terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívüli módon hatékony kezelési forma, amely a szervezet öngyógyító mechanizmusaira, természetes védekezőképességére gyakorol hatást, miközben lenyugtatja az idegrendszert.

A kranioszakrális rendszert: a koponya, az agy, a központi és perifériás idegrendszer, a gerincvelő, az agyi-gerincvelő folyadék, a hozzá tartozó kötöszöveti hártyák és a keresztcsont alkotják.

A terápiás kezelés során javarészt a Dr. Sutherland, oszteopata által 1930-40. között alapított kranioszakrális terápia gyengéd fogásait alkalmazzuk, kizárólag a test öngyógyító folyamatait segítve és a test önszabályozó rendszerét támogatva, de azt semmilyen módón nem manipulálva.
Dr. John Upledger vezetésével 1970-es években a Michigan Állami Egyetem kutatócsoportja bebizonyította, hogy a koponyacsontok között nincs szilárd összeköttetés, hanem enyhén mozognak és mozgathatóak. Ez az elmélet olyan hatásosnak bizonyult, hogy mára már a nyugati országokban lévő klinikákon is alkalmazzák a cranio-sacralis terápiát.
A terápia jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul és azon a felismerésen alapszik, hogy az agy által termelt gerincvelő-folyadék – mely átmossa az agyat és a gerincvelőt – ritmikusan pulzál. Ez a pulzálás minden csontban és testszövetben érzékelhető.
A kezelés során a terapeuta az agyi gerincvelő-folyadék ritmikus pulzálására, valamint a szövetek biodinamikai rendszerére ráhangolodva a kötöszöveteken keresztül segíti a kranioszakrális rendszert annak természetes önszabályozódásában és harmonizálódásában.
A kezelés célja a gerincvelő-folyadék akadálytalan áramlásának, és ezáltal az idegrendszer zavartalan működésének biztosítása, melynek végeredményeként a szervezet öngyógyító és önszabályozó erői maximális hatékonysággal tudnak működni.
A kezelés alatt a testszövetek ellazulnak, aminek hatására a vér, a nyirok és a sejtközi folyadékok optimális áramlása megindul. Ezáltal a sejtek képessé válnak a megfelelő tápanyag felvételére. Az agy oxigénellátása javul, valamint beindul a salaktalanítás. Mindezek mellett a kranioszakrális rendszerben harmonizálódnak a koponyacsontokat izületszerűen összekötő koponyavarratok, a gerincet burkoló duracső és a hozzájuk tartozó kötöszövetek és hártyák feszültségmentesítésének segítése által.
A kezelés során alkalmazott mozdulatok rendkívül gyengédek, aprók, érzékenyek; a terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, a szervezet természetes hullámait és ritmusát követi, ezt használja fel a szervezetben történő változások előidézéséhez.