Az életerő (Chi) csatornákban, a kínai hagyomány szerint meridiánokban kering. A főcsatornák mélyen a testben és a testfelszínen, valamint a végtagokon futnak hosszanti irányban. Összekötik a belső szerveket, zsigereket a külső szövetekkel. A test egységes működését biztosítják azáltal, hogy energiával látják el az egyes szerveket, szöveteket, és összehangolják azok működését. A keringő energia 2 óránként más-más meridiánban éri el a telítettséget. A funkcionális betegségek eredete a csatornákban áramló energia rendjében, harmóniában beálló zavar. Ha az áramlás valahol felgyorsul, vagy lelassul, ott a változás következtében az egyes szervek vagy lényegesen több energiát kapnak és így feszültté, túlterheltté válnak, vagy a szükségesnél kevesebb energia gyengeséghez, betegséghez vezet. Az egyes meridiánok több ponton is találkoznak, ennek következtében az energia áram több úton is folyik. Két fő irány a felületes és mély áramlás iránya. 1206-ban Wang Wei-Yi elkészítette a híres bronzembert (egy bronzból készült üreges szobor), amelyen pontosan megjelölték a meridiánok és az akupunktúrás pontok helyét.

A fő meridiánok:

- tüdő
- vastagbél
- gyomor
- lép-hasnyálmirigy
- szív
- vékonybél
- húgyhólyag
- vese
- keringés – szex
- hármas melegítő
- epehólyag
- máj

Fenti sorrend jellemző a felületes keringési irányra. A mély áramlás iránya két körben:

1. szív – keringés/szex – lép/hasnyálmirigy– tüdő – vese – máj

2. vékonybél – hármas melegítő – gyomor – vastagbél – húgyhólyag –epehólyag.

Fentieken kívül figyelembe vesznek az akupunktúrában 8 extra meridiánt.